Biedermeier stílus, biedermeier bútor

Biedermeier

A tizenkilencedik század első felében a klasszicizmus ellaposodásával egyidejűleg kialakult átmeneti stílus, ami a romantika kispolgári változata. Németországban, Ausztriában, Csehországban és nálunk is egyaránt elterjedt volt. Érzelmesség, szenvedélymentesség, nyárspolgári kedélyesség, festészetét az aprólékos kidolgozás, az irodalmiasság és kedélyesség jellemzi.

A lakáskultúra a biedermeierben született. A bensőséges családi élet környezetét megteremtő meleg otthon kialakításáról már nem a kastélyok és paloták építészei gondoskodtak, hanem főként a nők, akik a kor társadalmától kapták ezt a szép feladatot.
A biedermeier otthon tágas, világos, üde, derűs, ahol a kályha a sarokban, vagy a falfülkében kap helyet. Arányos, boltozatos szobák, fehér, vagy világos, mintás, virágos, csíkos tapéták kerültek a falakra. Az ablakokon lévő habos, világos vékony függöny teszi barátságosabbá a hangulatot.
Bútorok szempontjából ötletes, jól használható kombinált bútorok, többnyire meleg barna színek és hajlítások jellemzik ezt a stílust.

Nemcsak a kanapét és kis munkaasztalkát teremti meg ez a kor, hanem az addig ismeretlen könyvszekrényt, az üvegszekrényt, a vitrint és a szervantét és minden más olyan bútorfajtákat, melyek a polgári élet szükségleteiből születtek. A könyvek azelőtt nem sok szerepet játszottak a polgár ember életében. A biedermeier - korban azonban minden műveltebb polgárnak van már könyve, mégpedig nem is kevés. A polgár azonban nem tűri a nyitott polcok porát, külön fülkés könyvtártermeket nem épít, de szekrénybe akarja zárni drága könyveit.